Alíz a fotelben ült és csak nézett kifelé az ablakon. A lemenő nap sugarai rózsaszín fátylat borítottak a paneldzsungelre, ebben a megvilágításban egész meseszerű volt a város. Csak ezért szeretett a Szigony utcában lakni, a 14. emeletről messzire ellátott és még az ablak alatt behúzó hideg szél sem zavarta annyira, amikor a naplementét csodálta. Fogalma sem volt, hogy már mióta ülhetett ott, zakatoló gondolatait szinte már nem is tudta követni: a csekkek, a pótvizsga díja, a tartozása Petinek, az összetört méregdrága francia pezsgő, amit levontak a béréből… jobbnak látta csak nézni a lenyugvó nap utolsó sugarait, ahogy táncukat járták a háztetőkön.

- Mit ülsz ott, mint valami nyugdíjas? Szombat este van! – rontott be a szobába Anna, a lakótársa.

- Igen, tudom jól, hogy milyen nap van. Nemsokára indulok. Nézd, milyen gyönyörű ma az ég!

- Láttam már százszor. Van egy cigid?

- Tudhatnád, hogy már nem cigizek, neked sem kéne! – azzal felállt és bement a szobájába.

Szombat este van. Hamarosan kigyúlnak a fények és lüktetve beindul a városban az élet, megtelnek a kocsmák és a bárok, hömpölyög a tömeg a belvárosban, mindenki ünnepel, mintha legalábbis Szilveszter volna. Egykedvűen felhúzta a harisnyáját, felvette a miniszoknyáját és egy szűk toppot, majd a tükörhöz lépett, fekete macskaszemeket rajzolt magának és vörösre rúzsozta a száját. Felhúzta magassarkú csizmáját és azt a szőrmés kabátot, amit nemrég szerzett az egyik közeli turkálóban.

- Reggelig ne várj – kiabálta vissza Annának az ajtóból.

Ahogy kilépett a kapun megcsípte az arcát a hűvös, őszi szél. Tűsarkain alig bírt egyenesen járni, így lassan tipegett, egyenesen a Bérkocsis utca felé. Az egyik sarkon megállt és nézte, ahogy az emberek jönnek-mennek: egy férfi aktatáskával munkából hazafelé, egy pár kézen fogva, egy anyuka a kisfiával, pár részeg fiatal. A közeli Trafikból egy nő lépett ki sietve.

- Hé hölgyem, az újságját elhagyta! – kiáltott utána Alíz, de a nő meg sem fordult, csak elviharzott.

A lány a kezébe vette a lapot, a Cosmopolitan legfrissebb száma, rajta nagy betűkkel a szalagcím: „Lépd át a határaidat”. Ekkor egy szürke autó gördült be mellé és a sofőr lehúzta az anyósülés ablakát.

- Látom olvasni is tudsz, máris tetszel. Mennyi?

- Tízezer – felelte Alíz.

- Rendben – mondta a férfi és kinyitotta az ajtót.

A lány a kukába hajította az újságot és némán beszállt a kocsiba.